Szerző: juharszirup | 2010. december 24.

Boldog Karácsonyt

Hogyha van olyan elvetemült olvasónk, aki még ilyenkor is ránéz a blogunkra, annak Boldog Karácsonyt kívánunk. Nem kell aggódni, néhány montreáli ismerősünk meghívott magukhoz ünnepelni, így nem fogjuk teljes magányban tölteni az ünnepeket.

Amúgy karácsonyi ajándékként tegnap megleptük magunkat egy kubai úttal, január 1-jei kezdéssel.

Reklámok
Szerző: juharszirup | 2010. december 20.

Irány haza

Mindkettőnk kezében van egy-egy jegy Magyarországra, január kellős közepére. Az biztos, hogy megyünk. A kérdés, hogy meddig maradunk, illetve hogy visszajövünk-e még Kanadába.

Hogy miért is kérdés ez?

Egyrészt Réka sulija néhány napon belül véget ér, otthon pedig várja az államvizsga. Ez persze rövid távú dolog, hiszen legkésőbb márciusra ez is lezajlik. Tehát középtávon a magától értetődő dolgokon (azaz rajtatok) kívül nem köti olyan borzalmasan semmi se Magyarországra, se Kanadába. Csakhogy a munkavállalás Kanadában nem túl egyszerű, és Réka jelenleg a kutatásában ott tart, hogy a legegyszerűbb(!) megoldás egy letelepedési engedély kérelme lenne. Csakhogy annak az elbírálás nyolc hónapig tart! addigra pedig… A másik opció, hogy valami önkéntes vagy hasonló státuszban végez itt munkát – itt viszont kérdés, hogy emiatt megéri-e itt lenni.

Másrészt én a mostani munkahelyemen felmondtam. Szép volt és jó volt, de egyelőre ennyi elég is volt. Jövő héten van az utolsó 4 munkanapom. Most pedig 2 ország (HUN+CAN) 4 városában (Budapest, Toronto, Montreal, Vancouver) keresek munkát. Tehát már nem köt ide semmi, és még nincs kötöttség, ami haza vonzana (megint rajtatok kívül, természetesen).

Szóval taktikusan fel kell készülnünk minden eshetőségre, mert attól, hogy hazamegyünk, még nem dől el, hogy visszajövünk-e. Illetve hogy otthon maradunk-e. És most épp így lebegünk, kötöttségek nélkül nézünk a következő pár hét elébe, és meglátjuk, hol lesznek jobbak a lehetőségek.

Most még kiélvezzük Montreal-t is, megnézegettünk pár dolgot, ami eddig kimaradt, illetve még összejárunk az itten ismerősökkel. Aztán jön egy hasonló búcsú-tánc Torontoban, szilveszter az ottani ismerősökkel, utána még pár nap, hogy megnézzük, ami eddig kimaradt volna.

És utána… ki tudja…

Szerző: turosushi | 2010. december 12.

Szolgálati közlemény

Örömmel értesítjük kedves olvasóinkat, hogy a tegnapi nappal kedves női munkatársunk (Réka) újra visszatért a “normális” életet élők sorába.

Az előző pár hétben a számítógép-könyvtár-könyvtár-számítógép-ágy univerzumban léteztem, ami miatt persze nem kell olyan nagyon sajnálni (de azért én sajnáltam magamat). Az alvásdiéta és az agytágítás eredményeképpen megszületett a mű, amely a külső borítón a nagyon frappáns “szakdolgozat” címet kapta. Ezzel egy újabb hosszúlépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy a valódi állásokat keresők piacán rontsam a levegőt.

Kicsit érdeklődőknek: arról írtam, hogy miért jó, ha a világban az államok együtt próbálnak meg valamit tenni, és miért nem jó, ha mindeközben az EU-t próbálják lemásolni.
Nagyon perverzeknek: a mű itt elérhető. Vigyázat, 100 oldal tömény okosság 🙂

Szerző: juharszirup | 2010. december 8.

Montreal – Tél = 1:1

Pár napja Tél tábornok úgy döntött, véget vet az ősznek. Nagyon ügyes taktikát választott. Először elterelte az emberek figyelmét a támadásról azzal, hogy egy finom hóréteget küldött a városra. Ennek még örültek is az emberek, nem gondoltak bele a következményekbe…

Aztán jött az igazi támadás. 2 napon keresztül folyamatosa bombázás következett, nagy adag széllel megtámogatva. A taktika továbbra is kifogástalan volt: a Tél elintézte a közlekedési útvonalakat, mint utak és járdák, majd a közlekedési eszközöket is: az autók teljesen be lettek falazva.

A várost úgy tűnt, meglepetésszerűen érte a támadás: még a főbb útvonalak se voltak takarítva, és a járdák helyét néhol derékig érő hó vette át. Úgy tűnt, a Tél győzedelmeskedett. Ám a második nap végén végzetes hibát követett el: megpihent. Ekkor vetette be a város a nehéztüzérséget.

Körülbelül azzal egy időben, hogy a hótámadás elapadt, megindultak a munkagépek. Konkrétan munkagépek: traktorok és útépítésnél használt gépek, tél-ellenes felszereléssel. A Tél veszteségei hatalmasak voltak, a gépek végigszántották az egész várost, és a hóhullákat a velük konvojba állt kamionok rögtön el is szállították… vélhetően melegebb éghajlatra…

Úgy tűnt, a csatát a tél nyerte, mert még mindig hatalmas területeket tart irányítás alatt, ám Montreal ellentámadása hatásosnak bizonyult. A következő csatáit mindkét fél visszavonult erőt gyűjteni, és a háború bármelyik pillanatban folytatódhat…

Íme néhány kép a csatáról:

A kerékpároknak esélye se volt…

A legtöbb autónak se sok:

Néhány kocsival csúnyán elbánt a hó, még vicces alakzatokat is rájuk dobott:

Persze a Tél művészi hajlamoktól se volt mentes:

Before-after: az útnak egyszerre csak egyik oldalát takarítják:

A munkagépek támadása 1:

A munkagépek támadása 2:

Még privát harcok is voltak:

A hóhullákat melegebb éghajlatra szállították:

A Karácsonyi díszítést se kímélte a hó:

Szerző: juharszirup | 2010. december 7.

Mystery Food Monday 9

Miután már itt vagyunk egy ideje, egyre nehezebb olyan dolgokat találni, amik első ránézésre a Mystery Food Monday-be kívánkoznának. De természetesen nem adjuk fel, és ismét sikerült valami újdonságba belefutnunk. Gyerünk, gyerünk, elő az ötletekkel, mi lehet ez?
(Réka mindig segít nektek méretekkel, meg ilyesmi… én csakazértse…)

Szerző: juharszirup | 2010. december 4.

hív az Ohio….

Akinek már volt szerencséje munkaügyben utazni (főleg csak pár napra), az tudja, hogy főként a repülőtér-hotel-iroda szentháromság jegyében telik. Persze Cincinnati állítólag akkor sem lenne a legizgalmasabb úti cél, ha lenne időm körülnézni. Ahogy egy amerikai kollégám megfogalmazta:
“This was your first trip to the states? I’m sorry it had to be Ohio.”
Azaz kb: “bocs, hogy ezt kellett látnod az USA-ból” 🙂

Miután megérkeztünk, fogtunk egy taxit a reptéren, és irány a hotel. Emberek, én ekkora csomagtartót, mint amekkora a taxinak volt, még életemben nem láttam. Pedig Kanadában sem kicsik az autók, de ez a taxi…

Út közben a kollégám felvilágosított, hogy aki Torontóban indiai és kínai, az Cincinnatiben fekete – és tény, eddig minden taxisofőr, akivel Torontóban találkoztam, indiai volt, Cincinnatiben pedig mindkétszer fekete sofőrünk volt. Másnap pedig kiderült, hogy az ügyfél és a partnerügynökség, akikkel hónapok óta beszélek telefonon, mind feketék. Ez rávilágított, milyen szűk látókörű vagyok – ha valakivel telefonon beszélek, max az merül fel bennem, hogy vajon magas-alacsony-szőke-barna, stb. Legalább most tágult a világnézetem.

Vasárnap este, amikor megérkeztünk a hotelbe, az első dolog, ami fogadott, az a teljes karácsonyi hangulat volt. “…oh Christmas time…” zene, bazinagy karácsonyfa, koszorúk, díszítés meg minden. Ezzel szemben Toronto annyira érzékeny etnikailag, csak annyit mernek kiírni, hogy “Seasons greetings”.

A hotelszobában szembesültem a king size bed fogalom valódi jelentésével. Akkora volt, hogy talán még a fentebb említett taxi csomagtartójába se fért volna be… Komolyra fordítva a szót: a világ ágytartalékának nagy pocséklását látom abban, hogy egyedül aludtam egy 4 négyzetméteres ágyon. Persze maga a szoba se volt kicsi, az ablakból pedig látszót egy hatalmas amerikai zászló is, csak hogy teljes legyen a kép.

A hétfői nap egész napos megbeszéléssel telt, mindenkinek jobb lesz, ha ennek részleteibe nem megyek bele.

Este pedig találkoztam egy amerikai kollégánkkal. Fura dolog először találkozni olyan emberrel, akivel több mint fél éve minden nap többször beszélsz. A cég számlájára egy elég frankó étteremben tengeri csodákat ettünk, közben a kanadai kollégám mesélt a házibulikról, amikben Jim Carrey-vel bulizott, az indiai származású kollégám mesélt a nagyapja cukornádültetvényéről az egykori brit gyarmatbirodalom egy szigetén, az amerikai kolléga elmesélte, hogy még mindig nem merte elmondani a feleségének, hogy a frissen vásárolt külvárosi házuk korábbi tulaja szervezett bűnözés vádjával ül börtönben. Én meg hallgattam a storykat 🙂

Aztán vége is lett a mókának, hétfőn reggel irány vissza Kanadába. A határon azért ismét elküldtek a “második körös interjúra”, de itt már csak 3 mondatomba került (1: digital marekting, 2: Business meeting, 3: HEC Montreal), hogy megkapjam az újabb kanadás pecsétemet az útlevélbe.

Szerző: juharszirup | 2010. november 28.

irany amerika

Ekezetmentes egyperces kovetkezik. Uzleti ugyben Cincinnati-be kell utaznom, ami ugye az USA-ban van. Aki ismeri 2 evvel ezelotti problemainkt az amerikai vizummal, az gondolhatja, hogy nem egyszeru bejutnom. Ezzel szemben az tortent, hogy:

1; Reka az “uzleti ut az Egyesult Allomkba” gondolaton felbuzgulva kitoltotte nekem az online vizumigenylo nyomtatvanyt.

2; Erre par nappal kesobb visszajeleztek, hogy “authorization approved”. Tehet mehetek! Persze ez nem garantalja a bejutast, azt a repteren dontik el.

3; Szallodat, repjegyet ceg elintezte.

4; Egy tanchaz miatt lejottunk Torontoba (errol majd hamarosan bovebben), igy innen indulhattam.

5; Es akkor kovetkezett a repter, ahol ugye megszuletik a vegso dontes. Itt a kovetkezo beszelgetes zajlott le (ugyintezo kezd):
– Oh, a Hungarian passport?
– Yes.
– You come from Budapest?
– Yes, have you been there?
– Yes, several times. I’m going next Easter as well.
– Really?
– My husband is Miklos Toth. Our son is called Odon.
– Well, that explains everything 🙂

Szoval valahogy a kanadai bejutast kovetoen (errol szolt elso bejegyzesunk), ismet sikerult egy magyar vonatkozasu hatarort kifognom. Hiaba, a magyarok, ugy tunik, tenyleg mindenhol ott vannak…

Most a repteren varjuk kollegammal a repulot, kedden pedig jovunk is vissza.

Szerző: juharszirup | 2010. november 25.

Erdély 2009

Na, ennek a bejegyzésnek konkrétan semmi köze nincsen Kanadához. Tény viszont, hogy túrázós társaságunk tagjai, a Hegyiturisztok évek óta versenyt rendeznek abból, ki bírja legkésőbb elkészíteni videó-beszámolóját az adott évi bringatúráról. Eddig Gyurma vezet, ő évek óta alkot, és úgy tűnik, a befejezéssel ki fogja húzni egész nyugdíjas koráig. Én nagyon gyenge teljesítményt nyújtottam: alig másfél évig bírtam.

Szóval alább tessék megtekinteni 2009 nyarán, Erdélyországban, bringaháton tett kirándulásunk beszámolóját. A mintegy negyedórás videóban fény derül arra, hogyan kell sátorozni, étkezni, túrázni hegyituriszt módon. És nem utolsó sorban benne vagyok én is, egy szál szandálban…

Teljes képernyőn az igazi élmény, kattints a kis ikonra a “vimeo” felirattól balra!

Szerző: turosushi | 2010. november 16.

MFM 8 – A megfejtés

A kettő (ejj) lelkes hozzászóló közül egyik sem járt messze, mondjuk Hugi némi helyzeti előnnyel indult. És bár tudom, hogy a csajok gyümölcsös somlóira gondoltak, érvényes hozzászólás nélkül nem fogadom el azt a megfejtést…meg különben is, hol van ezen gyümölcs?

Eheti versenyzőnk tehát Québec egyik nemzeti eledele, a poutine (ejtsd: pucin, ez fontos, a putin-t furcsa módon nem értik meg, tovább torzítva meg erősen félrecsúszhat a rendelés…). De mi is ez tulajdonképpen?

Egészen biztosan téli, viszonylag olcsó, és borzasztóan laktató kaja.

Az összetevői jó esetben:
Házi sültkrumpli (szalma), úgy, hogy még rajta van a héja is, egy kis pörköltszósszal és sajtcafatokkal. A sajtcafatok milyensége kritikus pont. Azt mondják, az igazi az a fehér, québeci cheese curd. Ezt akárhogy erőlködtem, nem találtam meg szebben magyarul, egy – a wiki szerint – elsősorban kanadai és észak USA-beli jelenségről beszélünk. A sajtkészítés során az a termék, ami cseresznye nagyságú gombócokká áll össze, és jóféle gomolya állaga van, azaz “tisztítja” a fogakat. (Hmm, lehet, hogy ez tényleg a gomolya egyik formája…?)

És rossz esetben:
Fagyasztott sült krumpli tasakos barnamártással, reszelt kvázi-trappistával.

Mindkét megoldást kipróbáltuk már, nem nagy meglepetésre az első nagyságrendekkel finomabb volt. Sőt, egyik este én ettem édesburgonyából készültet, Peti pedig olyat, aminek a tetején egy másik nagyon népszerű specialitás, pulled pork (azaz szétszedősre sült disznóhusi) volt, meg áfonya. Szóval itt is van azért hely a kísérletezésre.

Ha szereztek gomolyagombócot, csinálunk nektek ilyet, ha hazamentünk 🙂

Szerző: juharszirup | 2010. november 14.

Magyar vagyok, turista

– Hello, how can I help you?
– Hi, we have a couple of questions about some museums.
– Ok, how many days do you have left in Montreal?
– Well… we actually live here.

Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek miatt mindenkinek ajánljuk, hogy keresse fel helyi a tourist info-t saját városában. Bár ősi montrealinak nem mondanám magunkat, azért kezdünk helyiként viselkedni – megvannak a jó boltok, tudjuk mennyire kiszámíthatóak a buszok, van bérletünk, tudjátok hogy megy ez.

Ezért a változatosság kedvéért tartottunk egy turistás napot. Brunch-oltunk a Plateau-n (az egyik menő hippi környék), ahol az emberek néha még délután 2kor is sorba állnak egy regg-ebédért. Benéztünk egy ilyen helyre, pont ugyan úgy nézett ki a tükörtojás-krumpli-pirítós-gyümölcs-alkotta reggeli, mint ott, ahova rögtön beülhettünk… igaz, emitt a tányérok sokkal menőbbek voltak.

Aztán jóllakottan, Kanada útikönyvvel a kezünkben végigsétáltunk pár mozgalmas utcán. Nekünk minden városban kötelező jelleggel el kell tévednünk, ezt most szerencsére sikerült azzal helyettesítettük, hogy egy használtkönyv-boltot nem találtunk meg.

Utána bevetettünk magunkat a tourist infoba. Látszik, hogy szezon van, mert rajtunk kívül tök üres volt a hely. A fenti beszélgetést követően aztán a szépművészeti múzeum mellett döntöttünk. Mint utólag kiderült, Réka azért szeret velem múzeumba járni, mert pont akkor fáradok el, amikor ő. A múzeumozás után még egy adag séta következett, aztán egy pizza-vacsora, majd Réka reggel óta dédelgetett álma, egy sör-kóstolás.

A kóstolásra egy saját sörüket főző franchise-ban, a Trois brasseur-ben került sör sor. Itt nemes egyszerűséggel egy méter sört rendeltünk, amit a jól betanított személyzet üdvrivalgása, majd egy harangozás kísért. Itt azért két néptáncos ismerősünk a segítségünkre sietett, így nem egyedül kellett végezni az asztalnyi sörrel. Közben persze ment a hoki – a Montreal Canadiens 7-2-re lealázta a Carolina Hurricanes-t.

Sörünk végeztével még végigsétáltunk a fő bevásárlóutcán, ahol még este is nagy élet volt (pedig még ment a meccs… nem tudom, miért nem azt nézték, rendes kanadaihoz illően). Lehet, hogy a következő hétvégén is játsszunk egy kis turistásat, van még mit felfedezni…

« Newer Posts - Older Posts »

Kategóriák