Szerző: juharszirup | 2010. december 27.

Fogyasssz!

Azzal valószínűleg nem árulunk el nagy titkot, hogy ideát a társadalom igencsak fogyasztói. Nincs is ezzel semmi baj, így a válság környékén szükség is van a gazdaság pörgetésére. De itt ez mégiscsak magasabb szinten zajlik, mint otthon.

Egyrészt vannak a rituálék.
Például a Black Friday, ami ijesztő neve ellenére igencsak vonzó nap. Az amerikai (tehát nem kanadai) hálaadást követő nap, egyben a karácsonyi vásárlási időszak kezdete. A boltok már hajnalban nyitnak, és persze hatalmas akciókkal várják a pénzt költeni vágyókat. Ez egy USA-beli dolog, de mivel a határon túli TV-adókból egyfolytában szajkózzák a nevet, idén már kezdett Kanadába is begyűrűzni. A nevének eredete nem egyértelmű: vagy a pozitív bolti mérlegre utal (“in the black” az “in the red” ellentéteként), vagy a nagy közlekedési dugók miatti felfordulás miatt nevezték így, de már vagy 50 éve hívják így.

Aztán van Cyber Monday, azon vásárlóknak, akik a nagy családi ünnepség (hálaadás) után nem tudtak rögtön boltba rohanni. Őket az interneten várják az akciók, közvetlen a Black Friday után.

És aztán, amikor lezajlott a karácsony, akkor jön a “Boxing week sale”, amit otthon is ismerünk (leárazások meg nem tetsző ill. rossz ajándékok visszaváltása), csak mintha otthon nem adtunk volna neki nevet (még).

A rituálék persze mit sem érnek, ha az emberek felfogása nem elég fogyasztás központú. De ettől nem kell félni.
Egyrészt körbe kell nézni az utakon – nem lehetetlen, de nem könnyű dolog öreg kocsit látni. Persze old timerek vannak, de azok direkt. De 5-6 évesnél régebbi kocsit ritkán látni. Az, hogy kell ide autó, egy pillanatra sem tagadom, de valahogy úgy tűnik, pár év után a kocsikat teleportálják valahova, vagy bezúzzák, vagy valami – de az utakon nem látni őket.

Aztán ott van a ház kérdés. Az ijesztő ingázási idők (nem ritkán 3-4 óra per nap) sem tudnak gátat venni annak az igénynek, hogy az embereknek itt házra fáj a foguk. Ezért születnek aztán az őrült méretű külvárosok. De az se mindegy, milyen ház. Hallottunk már olyat, hogy valaki a húszas évei elején az egy szintes (+pince) házban fantáziált az igazi házról (2 szint + pince). Mindig jöhet a nagyobb.

És ha megvan a ház, meg is kell tölteni valamivel. A pincék itt sokszor teljes értékű lakóterületek – de tárolásra is ideálisak. Sokszor meg is vannak töltve mindennel, amit el lehet képzelni, még akkor is, ha bizonyos dolgok csak évente, vagy ritkábban kerülnek elő.

Mindezzel persze semmi baj, és otthon is ugyan ez megy, csak itt valahogy sokkal általánosabb. És hát azért hasznos is, én már egy éve akarok külső meghajtót venni, a Réka tönkrement számítógépe helyett meg már eléggé kellett egy új, így aztán kihasználtuk a boxing week sale-t…


Responses

  1. Azért a sok hónapos tervezgetés után csak sikerült azt a laptopot összehozni. Gratulálok!
    😉


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: