Szerző: juharszirup | 2010. december 4.

hív az Ohio….

Akinek már volt szerencséje munkaügyben utazni (főleg csak pár napra), az tudja, hogy főként a repülőtér-hotel-iroda szentháromság jegyében telik. Persze Cincinnati állítólag akkor sem lenne a legizgalmasabb úti cél, ha lenne időm körülnézni. Ahogy egy amerikai kollégám megfogalmazta:
“This was your first trip to the states? I’m sorry it had to be Ohio.”
Azaz kb: “bocs, hogy ezt kellett látnod az USA-ból”🙂

Miután megérkeztünk, fogtunk egy taxit a reptéren, és irány a hotel. Emberek, én ekkora csomagtartót, mint amekkora a taxinak volt, még életemben nem láttam. Pedig Kanadában sem kicsik az autók, de ez a taxi…

Út közben a kollégám felvilágosított, hogy aki Torontóban indiai és kínai, az Cincinnatiben fekete – és tény, eddig minden taxisofőr, akivel Torontóban találkoztam, indiai volt, Cincinnatiben pedig mindkétszer fekete sofőrünk volt. Másnap pedig kiderült, hogy az ügyfél és a partnerügynökség, akikkel hónapok óta beszélek telefonon, mind feketék. Ez rávilágított, milyen szűk látókörű vagyok – ha valakivel telefonon beszélek, max az merül fel bennem, hogy vajon magas-alacsony-szőke-barna, stb. Legalább most tágult a világnézetem.

Vasárnap este, amikor megérkeztünk a hotelbe, az első dolog, ami fogadott, az a teljes karácsonyi hangulat volt. “…oh Christmas time…” zene, bazinagy karácsonyfa, koszorúk, díszítés meg minden. Ezzel szemben Toronto annyira érzékeny etnikailag, csak annyit mernek kiírni, hogy “Seasons greetings”.

A hotelszobában szembesültem a king size bed fogalom valódi jelentésével. Akkora volt, hogy talán még a fentebb említett taxi csomagtartójába se fért volna be… Komolyra fordítva a szót: a világ ágytartalékának nagy pocséklását látom abban, hogy egyedül aludtam egy 4 négyzetméteres ágyon. Persze maga a szoba se volt kicsi, az ablakból pedig látszót egy hatalmas amerikai zászló is, csak hogy teljes legyen a kép.

A hétfői nap egész napos megbeszéléssel telt, mindenkinek jobb lesz, ha ennek részleteibe nem megyek bele.

Este pedig találkoztam egy amerikai kollégánkkal. Fura dolog először találkozni olyan emberrel, akivel több mint fél éve minden nap többször beszélsz. A cég számlájára egy elég frankó étteremben tengeri csodákat ettünk, közben a kanadai kollégám mesélt a házibulikról, amikben Jim Carrey-vel bulizott, az indiai származású kollégám mesélt a nagyapja cukornádültetvényéről az egykori brit gyarmatbirodalom egy szigetén, az amerikai kolléga elmesélte, hogy még mindig nem merte elmondani a feleségének, hogy a frissen vásárolt külvárosi házuk korábbi tulaja szervezett bűnözés vádjával ül börtönben. Én meg hallgattam a storykat🙂

Aztán vége is lett a mókának, hétfőn reggel irány vissza Kanadába. A határon azért ismét elküldtek a “második körös interjúra”, de itt már csak 3 mondatomba került (1: digital marekting, 2: Business meeting, 3: HEC Montreal), hogy megkapjam az újabb kanadás pecsétemet az útlevélbe.


Responses

  1. Eddig is széles volt a látóköröd! Lassan már 3D-s lesz.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: