Szerző: turosushi | 2010. szeptember 21.

Sziklák, hegység /2

Ígértük, hogy lesz még, íme.
A Sziklás hegységben eltöltött kalandtúránk egyik fontos állomása volt Jasper (na nem a csovi-csovi…). Ez egy hegyek között fekvő kisváros, Banff-től északabbra, megközelíthető a sokat sejtető Icefields Parkway-en keresztül. Mindenki azt mondta, ha elhagyatottabb, túrabarátabb, természetesebb helyet szeretnénk, induljunk Jasperből. Az odaút maga turistalátványosság. Az országút mentén mindenfelé hegyek, türkizkék tavak, túraútvonalak kiindulópontjai, állatok, és…emberek. A google jóvoltából végigkövethető az útvonal street view-ban is, elég jól néz ki.

Ahogy az ember végigautózik ezen a 230 kilométeren, akár percenként is megállhatna. Ahol kiemelt érdekességek vannak, ott hatalmas tábla hirdeti, hogy mikor, hol állj meg, és hová tudsz parkolni, nagyot hibázni nem lehet. A kiemelt látványosságok általában pár száz méterre, vagy pár kilométerre vannak az úttól, és a legtöbbször egészen a legtökéletesebb kilátó pontig kiépítették az utat, alig kell a kocsiból kiszállni. Egy-két helyen van azért “nehezebb” túra is az út mentén, ehhez a gleccserhez például kb. 1 órát mentünk felfelé, fosszíliákon és vadvirágokon át.

A legtöbb turistát a Peyto tónál láttunk, valószínűleg a gyönyörű kék szín és a könnyű megközelíthetőség miatt. Erről már korábban mesélt nekünk két torontói barátunk, Erika és Bélu, így nem hagyhattuk ki.

Megnéztünk még egy nagyon széles (Athabasca) és egy nagyon hosszú (Sunwapta) vízesést, mindkettőnél ámultunk-bámultunk, és már majdnem besötétedett, mire elértünk az egyik fő attrakcióhoz, a Columbia jégmező részét képező Athabasca gleccserhez. Én (Réka) még sosem láttam igazi gleccsert ilyen közelről, és itt is pláne meglepő, hogy az egészet a parkolótól 500 méterre tekintheted meg. A jégről ennyit ízelítőben, miután egy egész napot töltöttünk el a jégmezőn, megérdemel egy külön bejegyzést…

A Jasperben töltött majdnem 3 nap alatt láttunk medvét egy hostel udvarán, jávorantilopot (ezt a sztaki mondta, én még sosem hallottam, angolul elk), sok-sok mormotát és mindenféle magashegyi rágcsálókat a Whistlers hegy tetején, ami itt éppen nem az, amelyiken az olimpia is volt, arról egy következő alkalommal. Itt vettük rá magunkat a bicikli-bérlésre is, így nyeregben ülve is felkaptattunk néhány hegyre.

Újabb sziklás fotók a picasan, néhányból javaslataitok alapján ajánlatos nagy méretben nyomtatni, és panelházak falán tapétaként alkalmazni.


Responses

  1. biztos vagyok benne, hogy ez a kékes színű tó szerepelt a Karl May vmelyik Winnetou könyvének borítóján. Álmodozó tinédzserként órákig néztem,h hogy tud ilyen szép lenni!🙂

  2. Az ezüst-tó kincse jó esélyekkel indul🙂
    Ha lett volna nálam, tuti elolvasok egy Winnetout, nagyon arra hajazott a környék, hát még amikor átértünk a prérire…na ott tényleg vártam, hogy kidugja a fejét egy bokor mögül Old Shutterhand…

  3. Ez az elk dolog eleg zavaros, mar majdnem leirtam, hogy javorszarvas aka moose, de utanaolvastam, es meglepve vettem tudomasul, hogy amit itten mi elknek hivunk, az nem az amit ottan elknek hivnak (hivtok🙂. Az ottani eredeti(bb) neve wapiti, ez talan ismerosebb. A wikipedian van par mondat a keveredes (lehetseges) eredeterol. Egyebkent nem is irigyellek titeket ezert a turaert. Kicsit sem… Kit akarok en becsapni? Persze hogy irigyellek😉

  4. Akkor Kanada lassan kipipálva, jöhet a Himalája.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: