Szerző: turosushi | 2010. augusztus 20.

Sziklák, hegység /1

Mert hogy bizony lesz több is. Akkora mennyiségű hűha, azta, odanézz, wáú, űűű, tyű, azanyját, ez most komoly?, széép! ugyanis nem fér bele egy bejegyzésbe.

Egy élet szempontból nyugisabb és blog szempontból aktívabb július után hirtelen átsuhant felettünk egy blog szempontból nyugis, élet szempontból meg szuperpörgős augusztus. Még nincs vége, de próbálunk magunkhoz térni és beszámolni mindenről.

Szóval a Sziklás-hegység:
Az első napot Calgaryban töltöttük, nagyrészt vásároltunk, várost néztünk, vendéglátónk, Bandi jóvoltából jókat nevettünk, megszereztük az autónkat a kölcsönzőből és felszerelkeztünk új túracipővel, macispray-vel, sípokkal és túra súlyú edényekkel. Egy hatalmas autót kaptunk a lefoglalt kicsi áráért, mert hogy “messzire megyünk”.

Másnap egyből bevetettük magunkat a hegyekbe. Bár az időjárás nem sok jóval kecsegtetett a két hétre, kis elázásokon és éjszakai esőn kívül szerencsére nem volt gondunk.
Első nap megnéztük Banff városát, a Johnston kanyont, Lake Louise-t és a híres, címlapfotós Maligne tavat.

Banff nagyjából olyan hangulatú, mint mondjuk Chamonix, tele turistákkal, bárokkal, éttermekkel. Aranyos kis város lenne, de a tömeg miatt nem igazán tetszett.

Első túránk a Johnston kanyonba vezetett. Már amennyire túrának lehet nevezni azt, amikor betonozott úton verekszel felfelé a tömegben, és furcsán érzed magad túrabakancsban, mert mindenkin flip-flop van🙂 A hely maga egyébként szép nagyon, csak valahogy sokat rontott az összképen a túraútvonal alján lévő fagyis stand és társai.
Ha már így alakult a napunk, úgy döntöttünk, megnézzük a másik kötelező turistalátványosságnak tekintett helyet, a Lake Louise-t. Egy gyönyörű tó, fantasztikus hegyekkel, beton turistaúttal és szintén hatalmas tömeggel. Lehetett kenut kölcsönözni óránként 45 dollárért (!!!), viszont azt bárkinek odaadták. Jókat mulattunk, amikor a kölcsönzős lányok megpróbáltak visszaterelni egy-két teljesen mozgáskoordináció-mentes kuncsaftot.

Az estét azzal zártuk, hogy megnéztük a kicsit elhagyatottabb, de még mindig autóval megközelíthető Moraine tavat. Itt volt csak igazán szájtátás! Bár a nap nem sütött, a víz így is hihetetlen világoskék színű volt, a környező hegyek gyönyörűek, az innen induló túraútvonalak bejáratánál pedig ott fityegett a tábla, hogy “csak négyes csoportokban”, a medve-biztonság érdekében. Kezdtük egyből jobban érezni magunkat🙂
Ha mi írnánk Kanada útikönyvet, ez lenne a címlapon:

Az első adag fénykép pedig megtekinthető itt.
Maradjatok velünk!


Responses

  1. Szegény rékamegpeti… szar az élet…:)

  2. És a budaörsi hegyek most már sehol nem lesznek

  3. dobb-dobb-dobb. lélekmelengető helyeken jártok, s egyszerűen öröm nézni rátok! teljes szívvel támogatom a juharszirup útikönyv megjelenését!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: