Szerző: turosushi | 2010. július 13.

G20

A világ nagy dolgai érdekelnek minket, pláne, ha a mi “kis” városunkban beszélnek róluk nagy és fontos emberek. A G20 csúcstalálkozó közvetlenül is befolyással volt az életünkre, ugyanis a belváros jelentős részében már hetek óta kordonokat építettek, lezártak, eltereltek, biztonságosítottak. Ennek áldozata lett a néptáncelőadásunk helyszínéül eredetileg választott színház is, ahogy arról korábban már szóltunk.

Azokban a belvárosi irodákban, amelyeket ismerünk közelebbről, pénteken már általában otthonról dolgoztak az emberek.

A csúcstalálkozó előtti hét egészen kellemes volt. Már minden körül volt zárva, de emberek még sehol, nagyjából így nézett ki a táj:

Aztán a hétvégén már mindenhol tüntetőkről lehetett hallani, és a TV-ben azt láttuk, hogy azon a sarkon, ahol a Peti önkéntes munkahelye van, konkrétan lángol egy rendőrautó.

Szombat este úgy gondoltuk, kibiciklizünk a belvárosba, megnézzük milyen is a hivatalos tüntetés, és hogy az eredetileg kiválasztott színházunk mennyire van veszélyben. Félreértés ne essék, kevésbé liberális és demokratikus országokban eszünkbe nem jutott volna egy globalizáció-ellenes tüntetés közelébe menni, de itt a széléig azért nyugodtan elmerészkedtünk.

Amikor megérkeztünk a kijelölt tüntetőhelyre, azt hittük már mindenki összepakolt és hazament, mert a többezres tömeg helyett ez fogadott minket:

Kicsit délebbre belefutottunk kb. 100 emberbe, akik egy torontoi lokálpatrióta indiai (!) pasas vezetésével olyasmiket skandáltak, hogy “nem kell nekünk ide G20” (korábban is sok vita folyt, hogy mi a fenének kell ennyi pénzt biztonságra költeni: 1 milliárd dollárt!).

Továbbsétálva már találtunk egy rohamrendőr sorfalat, aztán még tovább láttunk egy nagyobb tömeget is, akik az egyetemi campuson keresztül sétáltak és kicsit hangoskodtak. Aztán amikor a rohamrendőrök annyian lettek, hogy egy nagy fekete felhő közelített, és kinyomták az embereket a parkból (ami elvileg a hivatalosan tüntetésre kijelölt terület volt), akkor kicsit magasabb adrenalin-szinttel mi is odébb bringáztunk. A belvárosban voltak kirakat-betörések, és elvileg az egyik kelet-nyugati utcát teljesen lezárták és evakuálták a rendőrök a randalírozók miatt, de az északi tömeg azért nem tűnt igazán veszélyesnek.

A konferenciától jóval északabbra lévő Bloor utcán voltunk már, amikor észrevettük, hogy a tömeget is ide nyomták ki a lovas / biciklis / roham rendőrök. A tüntetők egy része hot dogot, a másik része fagyit vett az utca szélén álló lakókocsi-szerűségekből, majd mentek tovább csendesen küzdeni a globalizáció ellen.

Az egyik fényképező riporter mögöttünk csendesen megjegyezte, hogy ez itt a radikalizmus…

Azért összegészében furcsa élmény volt, hogy az egyenlőséget és szólásszabadságot ilyen lelkesen hirdető államban is pillanatok alatt megjelenik egy aktív rohamrendőr-felhő és odébbnyomja az embereket ha kell, ha nem. Nem mintha eddig komoly opció lett volna, de úgy döntöttünk, nem szeretnénk diktatúrában élni.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: