Szerző: turosushi | 2010. május 5.

Multikulti 1

Ebben a bejegyzésben a kanadai kultúra sokszínűségéről fogunk egy kicsit mesélni. A kanadai kultúra, mint olyan, azonosítható a hokival, a juharsziruppal, az inuitokkal és a juharfa-levéllel, de ez pont nem az, amit mi nap mint nap tapasztalunk.

A kanadai kultúra egy másik felfogásban a multikulturalizmus maga. Erről többet tudunk mesélni, ezt érezzük a saját bőrünkön. Az állam alapvetően nagyon épít a bevándorlókra. Összesen kb. 30 millióan élnek itt, es ha a vikingeket es az angolszászokat nem számoljuk (ami eleve csalás ugye, mert ők is pont ugyanolyan bevándorlók eredetileg…), akkor is legalább az ország fele “külföldi”. Ez a nagyvárosokban mindenhol igaz, a nemzeti megoszlás viszont városonként eltérő. Az alapelv itt, hogy ahelyett, hogy megpróbálnának mesterségesen egy nemzetet csinálni minden erejükkel (mint a szomszédban), inkább megtanítják az embereket arra, hogy hogyan lehet sok különböző népnek nyugisan,békésen együtt élnie. Romantikus ötlet, mi?

Mégis működőnek tűnik. Mindenki félelmetesen előzékeny és udvarias – a mi elméletünk szerint a konfliktusok elkerülése érdekében. Hiszen sosem tudhatod, hogy egy másik kultúra szülöttjét mivel bántod meg éppen…A metrón, ha valaki le akar szállni, kb háromszor kér elnézést a körülötte lévőktől. A “sorry” kanadai jelszó, gyakorlatilag az elnézést, bocsánat, tessék, köszönöm, kérem szinonimájaként is használatos.

Ezzel a romantikus együttéléssel mégiscsak van egy kis baj. Mindenki „külföldi”, és mindenki kicsit úgy is viselkedik. Na nem fényképezővel és térképpel rohangálnak az emberek az utcán, viszont érzésünk szerint a legtöbb ember ideiglenesnek tekinti az ittlét állapotát. „Most itt vagyok pár évet, aztán…” Ennek következtében nem figyelnek igazán a környezetükre (= kosz van), kicsiben (szemét eldobálás, újra nem hasznosítás) és nagyban sem – állítólag a nagy tavak nagy részében egyáltalán nem lehet fürdeni, és horgászni sem, annyira tele van szennyezőanyagokkal. Elég jó teljesítmény ez, rengeteg mocsok kell hozzá, hiszen bár a nagy tavak közül az Ontario a legkisebb, a maga 19.500 négyzetkilométeres nagyságával a Balaton több, mint harmincszor belefér.

A multikulturalizmust a legjobban talán mégis az jelzi, hogy egy felszínes beszélgetés közben az emberek nem is feltételezik a másikról, hogy kanadai, inkább már az elején megkérdezik, hogy honnan jött, és mikor?

A multikulti 2 c. bejegyzés a nyelvekről és azok szépségeiről fog szólni. Maradjatok velünk!


Responses

  1. Nagyon érdekes ez a multikulti(kus) írás , de alig bírtam továbblapozni a fotótól, olyan gyönyörű…
    A kabát, a virágzó fa, és aki benne van..
    (mi van a kezedben?)

  2. Sushi.
    Merthogy kimentunk cseresznyeviragzast nezni a High parkba, es mivel a cseresznyeviragzas japan nepunnepely, vittunk magunkkal egy kis sushit meg zold teat is🙂 (szaket nem lehet inni a parkokban…)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: