Szerző: juharszirup | 2012. december 6.

Sziklás hegység – 3. rész

Végigjárjuk mi a Sziklás hegységet, csak lassan… Egy szó mint száz, íme a legjabb videó, a harmadik a sorban. Van még anyag legalább ennyire. Hiába, na, sok szép dolog van arrafelé. Ezúttal az Icefields parkway-en kalandozunk.

Nagyban, mint mindig, itt látható a videó:
https://vimeo.com/54717425

Szerző: juharszirup | 2012. március 2.

Sziklás hegység – 2. rész

Kalandjaink és túráink folytatása – ezúttal nagy hegyek, és a tó, ami MINDEN Sziklás hegység útikönyv borítóján látható. A helyszín továbbra is a Sziklás hegység,

Nagyban, mint mindig, itt látható a videó:
http://vimeo.com/37810992

Szerző: juharszirup | 2012. február 23.

Sziklás hegység – 1. rész

Tudom, sokan azt gondolták, már sose készül el, de végül mégis: Sziklás-hegység túránk beszámolójának első része alább megtekinthető. Folyt köv.:

Szerző: juharszirup | 2011. június 23.

Sziklás hegység, trailer

2010 nyarán ellátogattunk a kanadai Sziklás hegységbe, anno erről volt pár fotó is, meg némi beszámoló. De tudjuk, hogy olvasni lusták vagytok, a fotók meg olyan statikusak, ezért aztán megkezdődött a beszámoló-videó gyártása is. Tudjuk, ideje volt már, hiszen lassan egy éve voltunk ott.

Szóval íme egy kis ízelítő abból, hogy mit is várhattók néhány héten (hónapon) belül, beszámoló gyanánt:

Szerző: turosushi | 2011. február 28.

Kuba 2 – Varadero

Kubai nyaralásunk részleteit úgy tűnik, szépen lassan csepegtetjük, előnyben azok, akik feliratkoztak a “szólunk, ha írunk” részen…

Varadero Kuba Siófokja. Minden valamirevaló turista megfordul itt, a közepes méretű város mellett egy teljes félszigetnyi hotel-komplexum található. A hely összes ilyen műintézménye all inclusive rendszerben működik, megpróbálnak félrészegen tartani programokkal ellátni egész nap, és ott a gyönyörű tengerpart, tehát minden adott ahhoz, hogy ki se mozdulj a szállodából. Ez a legtöbb (főleg kanadai, orosz és német) turistát meg is győzi, de mi nem tudunk másfél napnál tovább egy helyben ülni.

A hotelek (mi egy négy csillagosban voltunk) eléggé SZOT-üdülő hangulatúak. Van reggeli, ebéd, vacsora – sokkal inkább mennyiségi, mint minőségi étkeztetéssel, koktélok, kannás borok és heti néhány alkalommal barbecue ebéd (hot dog és hamburger a parton sütve). Napközben ingyen lehet használni vízibiciklit, kajakot és katamaránt, este pedig vicces(?) játékok, néha élő(?) zene és “mango disco” színesíti a kínálatot.
Ebből az idillből kitörve egy-két napra béreltünk robogókat, megtanultuk őket használni, nem kis kihívások árán elrobogtunk a Matanzas nevezetű városkába, hogy megcsodáljuk a Bellamar barlangokat, amit az orrunk előtt 2 perccel zártak be, majd másnap megnéztünk néhány másik barlangot Varadero félszigetén, és belefutottunk egy, a két show között épp kávészünetet tartó delfincsaládba.

Összességében a tengerpart valóban gyönyörű, a hotelek és az IBUSZ programok eléggé lepukkantak, és itt is van valami nagyon furcsa a levegőben…

Minderről képekben itt.

Szerző: juharszirup | 2011. február 7.

Kuba 1 – Havanna

Bár már hazajöttünk Budapestre, a blogot még egy ideig ápoljuk, hiszen még van miről beszámolni. Itt van például Kuba, amit több nekifutásból mutatunk be, főleg képekre és mozgóképekre koncentrálva. Képek a bejegyzés végén.

Kuba kapcsán az embernek minden logikus porcikája azt mondaná, hogy nem számítsunk sok jóra. Elzárt szigetország 50 évnyi kommunista diktatúrával, több évtizedes USA embargóval és hasonló hosszúságú rendkívüli állapottal… és ahogy mennénk vissza az időben, az ijesztő részletek száma csak nő. Ezzel szemben egy olyan romantikus rózsaszín köd lengi be a “Kuba” szót, ami a fenti listát feledtetni tudja.

És Kuba valóban szép és érdekes hely, de egyben ijesztő is. Na nem olyan “féltsd az életedet” ijesztő, hanem “hogy lehet itt élni” ijesztő.

Kezdjük Havannával. A Budapesthez sok esetben nagyon is hasonló épületek eredeti állapotukban valóban gyönyörűek lehettek, most viszont, a szétesés határán sokkal érdekesebbek bármilyen renovált városnál. Persze ez önző nézet, hiszen lépten-nyomon szembesülni azzal, hogy ebben élni nem lehet egyszerű.

A fotóalbum highlight-jai között találni széteső házakat, soha-fel-nem-épült házakat, felújított házakat, mozdonytemetőtmúzeumot, forradalmi street art-ot, Petit és Rékát.

FOTÓK ITTEN.

folyt köv.

Szerző: juharszirup | 2011. január 14.

Vége…?

Egyszer minden jónak eljön a vége, így annak az időszaknak is, amikor nem kellett látnotok minket hétről hétre. Bumerángként visszatérünk Magyarországra – vagy ideiglenesen, vagy úgy igazából. Majd kiderül.

A blogot még ne temessétek, hiszen lesznek még Kuba fényképek, Kuba videó, sziklás hegység videó, és még pár múltidéző apróság.

Halál nyálas dolog lenne felsorolni, hogy kinek mit köszönünk, meg senki se olvasná el, olyan hosszú lenne. De a lényeg, hogy a kanadai magyarok között, illetve általában a kanadaiak között olyan segítőkész és kedves emberekre (na jó, barátokra) leltünk, hogy az sok esetben már az őrület határát súrolja. Vancouvertől Torontón át Montreálig, sőt, Saint-Marie-ig. Köszi mindent, nélkületek nem ment volna!

Szerző: juharszirup | 2011. január 5.

Kubai tudósitóink jelentik

Villámbejelentkezés Kubából. Az elmúlt napokban belekóstoltunk az igazi kubai precizitásba, a havannai építészetbe, a táncba, a szivarba, a feketepiacba, az all inclusive-be, a pálmafákba, a koktélokba, az óceánpartba… Nem sorolom tovább, ne utáljatok.

Döbbenetes ez a hely, rengeteg szempontból, és bőven mutat hasonlóságokat a 20 évvel ezelőtti Magyarországgal is.
Majd lesz fotó meg videó, ha hazaértünk, és a hideg elől be kell menekülnünk a szobáinkba. Akárhol is leszünk épp…

Szerző: juharszirup | 2010. december 29.

Sífutás Montrealban

A két ünnep közötti semmittevést előre megfontolt szándékkal felváltottuk egy aktív nappal. A fő elem egy kis sífutás volt. Már régebben terveztük, hogy amíg itt vagyunk Montrealban, elmegyünk sífutni egyet, mivel azt mindenki ajánlotta. Rékának volt valamennyi tapasztalata ifjú korából, de reggel még az ágyban megnéztünk egy “sífutás alapjai” videót is.

Montreal közepén van egy domb, amire a helyiek makacsul “hegy”-ként hivatkoznak. Nem nagy meglepetésre ez a Mont Royal. Itt béreltünk lécet, cipőt, botot, és nekivágtunk a hegynek.

Réka emlékeiben saját bevallása szerint sokkal romantikusabban élt ez a sport. Én meg azt hittem, hogy ha lesiklani tudok, akkor fog menni az előre is. A lényeg, hogy én annyiszor estem seggre, hogy már a végére nem is számoltam. Réka pedig nemes egyszerűséggel nekisízett egy fának.

A kezdeti nehézségek ellenére végül egész élvezetesre alakult a kiruccanásunk, amit a végén egy forró teával koronáztunk. Jellemző, hogy dél körül értünk ki, és aznap ekkor volt a leghidegebb (“feels like -19”), de pár réteg ruha ezt is megoldotta.

Készítettünk a telefonommal pár képet, amiket ide kattintva lehet nézegetni.

Illetve született egy mini-videó, egy perc szerencsétlenkedés montreali zenére:

Szerző: juharszirup | 2010. december 27.

Fogyasssz!

Azzal valószínűleg nem árulunk el nagy titkot, hogy ideát a társadalom igencsak fogyasztói. Nincs is ezzel semmi baj, így a válság környékén szükség is van a gazdaság pörgetésére. De itt ez mégiscsak magasabb szinten zajlik, mint otthon.

Egyrészt vannak a rituálék.
Például a Black Friday, ami ijesztő neve ellenére igencsak vonzó nap. Az amerikai (tehát nem kanadai) hálaadást követő nap, egyben a karácsonyi vásárlási időszak kezdete. A boltok már hajnalban nyitnak, és persze hatalmas akciókkal várják a pénzt költeni vágyókat. Ez egy USA-beli dolog, de mivel a határon túli TV-adókból egyfolytában szajkózzák a nevet, idén már kezdett Kanadába is begyűrűzni. A nevének eredete nem egyértelmű: vagy a pozitív bolti mérlegre utal (“in the black” az “in the red” ellentéteként), vagy a nagy közlekedési dugók miatti felfordulás miatt nevezték így, de már vagy 50 éve hívják így.

Aztán van Cyber Monday, azon vásárlóknak, akik a nagy családi ünnepség (hálaadás) után nem tudtak rögtön boltba rohanni. Őket az interneten várják az akciók, közvetlen a Black Friday után.

És aztán, amikor lezajlott a karácsony, akkor jön a “Boxing week sale”, amit otthon is ismerünk (leárazások meg nem tetsző ill. rossz ajándékok visszaváltása), csak mintha otthon nem adtunk volna neki nevet (még).

A rituálék persze mit sem érnek, ha az emberek felfogása nem elég fogyasztás központú. De ettől nem kell félni.
Egyrészt körbe kell nézni az utakon – nem lehetetlen, de nem könnyű dolog öreg kocsit látni. Persze old timerek vannak, de azok direkt. De 5-6 évesnél régebbi kocsit ritkán látni. Az, hogy kell ide autó, egy pillanatra sem tagadom, de valahogy úgy tűnik, pár év után a kocsikat teleportálják valahova, vagy bezúzzák, vagy valami – de az utakon nem látni őket.

Aztán ott van a ház kérdés. Az ijesztő ingázási idők (nem ritkán 3-4 óra per nap) sem tudnak gátat venni annak az igénynek, hogy az embereknek itt házra fáj a foguk. Ezért születnek aztán az őrült méretű külvárosok. De az se mindegy, milyen ház. Hallottunk már olyat, hogy valaki a húszas évei elején az egy szintes (+pince) házban fantáziált az igazi házról (2 szint + pince). Mindig jöhet a nagyobb.

És ha megvan a ház, meg is kell tölteni valamivel. A pincék itt sokszor teljes értékű lakóterületek – de tárolásra is ideálisak. Sokszor meg is vannak töltve mindennel, amit el lehet képzelni, még akkor is, ha bizonyos dolgok csak évente, vagy ritkábban kerülnek elő.

Mindezzel persze semmi baj, és otthon is ugyan ez megy, csak itt valahogy sokkal általánosabb. És hát azért hasznos is, én már egy éve akarok külső meghajtót venni, a Réka tönkrement számítógépe helyett meg már eléggé kellett egy új, így aztán kihasználtuk a boxing week sale-t…

Older Posts »

Kategória