Szerző: juharszirup | 2010. április 6.

Mi kanada fővárosa?

Bár állítólag sok USA-amerikai Bostont vagy Detroitot jelöli meg válaszként, mi okos európaiak rögtön tudjuk, hogy Ottawáról van szó. Rékával a húsvétos hosszú hétvégén ide utaztunk el, hogy végre kimozduljunk Torontóból. Be is számolunk róla gyorsan, hogy legyen mit olvasnotok.

Az indulás előtt 1-2 nappal még nem tudtuk biztosan, hogy megyünk-e. Úgy tűnik ugyanis, hogy az utaztatás lobbi összefogott itt kanadában: a busz, a vonat, sőt, az általunk kinézett a repülő is 130 dollárba kerül Ottawába. Pedig csak 350 km-re van. Végül aztán az otthon “telekocsi” néven futó, itt rideshare-nek nevezett intézményt használtuk. Ennek lényege, hogy interneten valaki meghirdeti, hogy melyik nap megy Ottawába, és hány üres hely van a kocsijában. Mi meg bekéredzkedünk ennek vadidegen embernek kocsijába. Jó esetben elvisz Ottawába (25 dollár/fő), rosszabb esetben őrült tömeggyilkos… Szerencsére mi jól jártunk :)

Odafele egy kínai/vietnámi család (papa, mama, huszonéves lányuk) BMX X3-asával mentünk. Mi akkor lepődtünk meg, amikor kiderült, jó 30 éve a papa szponzora (=letelepedést segítő személy) magyar volt. Ők meg akkor lepődtek meg, amikor bemutatkoztam, mert azt a bizonyos szponzort is Horváth Péternek hívták. Megvolt a jó alaphangulat. Visszafele egy 20 éve itt élő orosz emberke hozott minket az itt közepes autónak számító Corollájával. Azt hiszem, a két sofőrünk kanadaisága jól példázza az itteni állapotokat.

A pénztárcánkat féltvén a szállást sem holmi hotelben oldottuk meg, hanem couchsurf-örltünk. Ezt is bemutatom röviden: szintén az internetnek hála vannak a világon jófej emberek, akik ingyen felajánlják vadidegeneknek, hogy a lakásukban található kanapéjukat pár éjszakára igénybe vegyék. Itt is két eset van: jófej emberke, vagy őrült tömeggyilkos. Ezúttal is szerencsénk volt.

Vendéglátónk egy házban lakott két albérlővel, 20 percnyi buszozásra Ottawa belvárosától. Üdítő- és csokiautómatákat üzemletető egy fős cége van, hegyikerékpározik, és elég spontán. Olyannyira, hogy pénteken, amikor megérkeztünk, kitalálta, hogy ő szombat este elmegy Bostonba. De mi maradjunk csak a házában nyugodtan. Így is lett. Bizalom magasfokon. Itt laktunk (3D-ben is meg lehet nézni) :

És akkor egy kicsit Ottawáról is. A torontói ismerőseink azt mondták, nincs ott semmi érdekes. Állítólag a torontóiak minden más városról ezt mondják. Mindenesetre mi nagyon élveztük Rékával, kifejezetten élhető városkának tűnik a maga 800.000 fős lakosságával. Van egy kis Visegrádos beütése, mivel az Ottawa folyó túloldalán elterülő Gatineau nevű, amúgy már Quebec-ben fekvő várossal elég “sevelesenélküle” kapcsolatban áll. Ja, és kétnyelvű.

Viktória királynő a 19. század végén úgy nevezte ki fővárosnak, mintha otthon mondjuk hirtelen Aszód kapná ezt a rangot. Egy kisváros volt csak itt, meg sok erdő, egy katonai csatornarendszer zsilipekkel, és a Quebec-Ontario határvonal. Utólag nagyon okos döntésnek vélik a kanadaiak, de anno azt hitték, viccel a királynő.

Igazán nagy hatást az tett ránk, hogy az utcán rengeteg ember volt, kint heverésztek a parkokban, szinte minden kocsmának és étteremnek volt terasza, utcazenészek biztosítottak kellemes háttérzajt, és úgy általánosan jó volt a légkör. Mellesleg 28 fok volt, ez lehet, dobott valamennyit az emberek hangulatán…

Télen akkora hó tud leesni itt, hogy egy fát is eltakar, illetve torontói barátok azt mondták, vigyünk korcsolyát, hátha még be van fagyva a világörökségnek számító csatornarendszer, amin télen az emberek munkába korcsolyáznak. Ezzel szemben pólóban is melegünk volt. Azért azt, hogy a tél még nem múlt el nyomtalanul az alábbi, folyóparti parkban készült fotó is jól mutatja.

Szép számmal akadnak századfordulós épületek, és rengetek múzeumuk is van. Pl. a Civilizáció Múzeuma… Ezt meg is néztük, laza 4 óra alatt, és hasonlóan gyorsan végigrohantunk a Nemzeti Galérián is. A legszebb épület persze a parlament volt, ami elég sok anglikán nyomot visel magán, konkrétan egy kisebb Big Ben nő ki belőle elől. Az alábbi fotón, hogy jobban beépüljek, hódnak álcázom maga:

.

Annyi mindent tudnánk még mesélni, pl. hogy a külvárosok felé a buszoknak saját út van fenntartva (nem egyszerű sáv, nem-nem, egy teljes saját út), meg hogy láttunk a városban mormotát, hódot és húsvétot túlélő nyulakat is, illetve hogy milyen jó kis vízesésük van az ottawaiaknak, meg hogy a házigazda kocsija használt háztartási olajjal működött, de ez a bejegyzés már így is túl hosszú. Így igény esetén további sztorikkal szolgálunk.

Egy hosszú hétvégére tehát mindenképp ajánljuk a várost, de már megvan a következő úticél is, mivel állítólag Montreal ugyan ilyen, csak még jobb.

About these ads

Responses

  1. Hello!Tetszik amit a városról írtál.Régi vágyam Kanadába eljutni! Ha nem nagy kérés,tudnátok küldeni néhány fotót a külvárosokról és a kisebb településekről!?köszi!Z.


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

kategória

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

%d blogger ezt szereti: